Képek, amelyek beszélnek helyettünk: a passzív művészetterápia lehetőségei a perinatális időszakban

A perinatális időszakban az anyaság testi és lelki folyamatai gyakran szavak nélkül zajlanak. Az öröm, a félelem, a veszteségélmény, a kontrollvesztettség vagy éppen a hála és a meghittség mind olyan érzelmek, amelyek komplexitása sokszor meghaladja a verbális kifejezés lehetőségeit. A Picinyke Paletta Program keretében zajló passzív művészetterápiás foglalkozások éppen ezért olyan eszközökkel dolgoznak, amelyek a képi világ és az asszociáció révén képesek kapcsolódást teremteni az anyák belső tartalmaival.

A passzív művészetterápia fogalma és működésmódja

A passzív művészetterápia olyan nonverbális segítő módszer, amelyben a résztvevő nem maga hoz létre műalkotást, hanem már meglévő vizuális ingerekre – például képkártyákra, asszociációs eszközökre – reagál. A fókusz nem az alkotás aktusán, hanem a képi tartalom által kiváltott belső élményen, testi érzeteken és asszociációkon van. A képek projekciós felületként működnek: az egyén – jelen esetben az édesanya – saját élményeit, érzéseit, fantáziáit vetíti ki rájuk.

A folyamat során beindulhatnak:

• projekciós mechanizmusok (a képre vetített személyes tartalmak megjelenítése),

• szimbolizációs folyamatok (az élmények képi ábrázolása és az ehhez kapcsolódó jelentésadás),

• affektív válaszreakciók (a kép által kiváltott érzelmi és testi reakciók),

• reflexív gondolkodás (önismereti felismerések, narratívák formálódása).

Mire hat a passzív művészetterápia?

A passzív művészetterápia hatásmechanizmusa többszintű:

• Érzelmi hozzáférhetőség: segít felszínre hozni a tudattalanban vagy testemlékezetben tárolt élményeket (Wilks, 2020).

• Szabályozás: támogatja az idegrendszeri egyensúly helyreállítását, különösen, ha a képi ingerekhez kapcsolódóan megtörténik az érzések validálása, értelmezése (Roller, 2021).

• Narratív identitásformálás: hozzájárul az anyai énkép átalakulásához, az élmények integrációjához (Appleton, 2022).

• Kapcsolati tér aktiválása: elősegíti a baba és az anya közötti finomhangolt rezonanciát – különösen akkor, ha az anyai érzelmi válaszkészség fokozódik.

Példa a gyakorlatból

Egy császármetszéssel szült édesanya egy kártyán halvány, fátyolos női alakot látott, amely „sem nem élő, sem nem halott” állapotot idézett benne. Ez a kép indította el benne annak a felismerésnek a verbalizálását, hogy bár fizikailag jelen van, érzelmileg mintha „még nem született volna meg” az anyaságába. A kép kapocs lett a testi tapasztalat és a pszichés megélés között.

Módszertani szerepe a perinatális időszakban

A várandósság, szülés és gyermekágy időszaka során fokozott az érzelmi sebezhetőség, ugyanakkor a klasszikus verbális segítő formák sokszor kevésbé hatékonyak – különösen a szülés körüli traumák esetében. A passzív művészetterápia ebben az érzelmi-intellektuális „perifériás zónában” működik: a képi élmény kerül a fókuszba, amelyhez testi és érzelmi rezonanciák kapcsolódnak. Ez nemcsak megértést, hanem megkönnyebbülést is hozhat.

A kártyák és képek által kiváltott narratívák a csoportos és egyéni foglalkozásokon is feldolgozhatók, a jelenlét, a kísérés és a non-direktív facilitálás elve mentén.

Összegzés

A passzív művészetterápia különösen értékes eszköz a perinatális időszakban, mivel olyan érzéseket és élményeket képes megjeleníteni, amelyek szavakkal nehezen elérhetők. A képek révén kapcsolódhatunk önmagunkhoz, testünk emlékeihez, az anyává válás folyamatához. A Picinyke Paletta Programban alkalmazott módszer nemcsak az érzelmi feldolgozást segíti, hanem támogatja a korai kötődést, az anyai kompetenciaérzést és a pszichés regenerációt.

A Picinyke Paletta Programot a MOL Új Európa Alapítvány és a Kozma Imre Gyermekgyógyító Program támogatja.