Együtt vagyunk az úton- Művészet és közösség az anyává válás útján
- kovacsjuci1
- Jul 17
- 3 min read
Közösségben formálódó anyaság – a kapcsolódás gyógyító tere a perinatális időszakban
Vannak életszakaszok, amikor az ember különösen érzékeny lesz a kapcsolatokra. A várandósság, a szülés, az anyává válás ideje pontosan ilyen. Egy belső átrendeződés időszaka, amikor új identitás születik – és ezzel együtt sokszor bizonytalanság, kétely és elcsendesedés is megjelenik.
Sokan ezt az időszakot leginkább befelé fordulva élik meg. Másokban pedig ott a vágy, hogy valakihez szóljanak: csak egy pillantás, egy kérdés, egy mondat erejéig. A „Együtt vagyunk az úton” című letölthető journal éppen ezt a belső vágyat szeretné megerősíteni – azt, hogy az anyaság nem magányos út, hanem kapcsolódások szövedéke.
A csoport megtartó ereje – mit mond a szakirodalom?
A kapcsolódás alapvető emberi szükséglet. A perinatális időszakban ez különösen felerősödik: a hormonális, idegrendszeri, érzelmi változások során az édesanya fokozottan érzékeny lesz a külső visszajelzésekre, elfogadásra és figyelemre. A szakirodalom szerint a csoportos támogatás nemcsak információt ad, hanem olyan neuropszichológiai biztonságérzetet is képes kialakítani, amely önmagában csökkenti a stresszt és támogatja az idegrendszeri szabályozást (Dana, 2018).
A Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénés kutatásai szerint a csoportfoglalkozásokban részt vevő édesanyák körében nőtt a megküzdőképesség, csökkent a bezártság érzése, és erősödött az anyai kompetenciaélmény. Mindez különösen fontos azok számára, akik a perinatális időszakban traumát éltek át – például szülésélményük nehéz, vagy a gyermekágy időszaka izolált volt. A csoport lehetőséget ad arra, hogy a belső történetek ne maradjanak néma lenyomatok, hanem kapcsolatokban formálódjanak át.
A művészetterápia és az élménymegosztás finom nyelve
A művészetterápia különösen hatékony a perinatális időszakban, mert a verbalitás gyakran nem elégséges vagy nem elérhető. A rajz, festés, színezés vagy mozgásos kifejezés nemcsak a lélek mélyebb rétegeit aktiválja, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a testi emlékek is kapcsolódhassanak az érzelmekhez.
A nonverbális kifejezésben gyakran olyan tartalmak is felszínre kerülnek, amelyek korábban elérhetetlenek voltak, de gátolták a belső szabadságot. A közös alkotás – akár csak egy színező lap csendes kiszínezése – egy olyan párhuzamos nyelv, amelyben a megosztás akkor is megtörténhet, ha a szavak még nem állnak össze mondatokká.
A közös térben végzett kreatív munka a társas szabályozás egyik formája: a közös ritmus, a hasonló mozdulatok, a megosztott csendek és az azonos témák mentén végzett munka nemcsak az élményfeldolgozást segítik, hanem az énkép és az anyakép újraszövését is.
Miért fontos a sorsközösség?
A sorsközösség nem azonos tapasztalatokat jelent – hanem közös jelenlétet. Olyan nők, édesanyák, várandósok együttlétét, akik ugyanabban az életszakaszban keresik az értelmet, a stabilitást és a kapcsolódás lehetőségét. A perinatális időszakban ez a fajta közösségi jelenlét megtartó erővé válik: a hasonló kérdések, dilemmák, érzések nemcsak normalizálódnak, hanem erőforrássá formálódnak.
A traumaérzékeny csoportok működésének egyik alapelve, hogy a gyógyulás kollektív folyamatként is megvalósulhat. Amikor kimondódik, hogy „én is így éreztem”, vagy amikor valaki csak csendben jelen van egy megosztásnál, már elindul egy belső újraintegrálódás. A biztonságos csoportélmény nemcsak a jelen megélését könnyíti meg, hanem jövőbeli kapcsolatokhoz is biztonságot adhat.
A journal szerepe – belső tér a kapcsolódáshoz
Az „Együtt vagyunk az úton” című letölthető füzet nem helyettesíti a közösséget – de emlékeztet rá. Arra, hogy a kapcsolódás lehetősége bennünk is él. Hogy amikor írunk, színezünk, képzeletben leülünk mások mellé, újraépülhet bennünk valami, ami korábban elveszettnek tűnt.
A journal belső kérdésekkel, színezővel, egyszerű földelési gyakorlattal és művészetterápiás feladattal segít abban, hogy az édesanya újra kapcsolódni tudjon – másokhoz, saját magához, és ahhoz a részéhez, amely a közös jelenlétben gyógyul.
A PICinyke Paletta Programról
A PICinyke Paletta Program ezt a megtartó szemléletet ülteti át a gyakorlatba: a sorsközösség erejét és a művészetterápia gyengéd lehetőségeit ötvözi. Lehetőséget ad arra, hogy kapcsolódjunk – másokhoz, önmagunkhoz, ahhoz a részünkhöz, amely mélyen hordozza a megéléseinket. És lehetőséget ad arra is, hogy végre magunk mögött hagyjuk azt az érzést, hogy egyedül kell megbirkóznunk ezzel az úttal.
A program minden kedden várja az Édesanyákat a Békés Vármegyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórház Anyaszállóján, az Anyaságra hangolt művészetterápiás szobában. Egy olyan térben, ahol nem kell erősnek lenni – elég csak jelen lenni.
Mert együtt könnyebb. Mert együtt vagyunk az úton.
🟣 További információ a PICinyke Paletta Programról:
🟨 Készült a PICinyke Paletta Programban, a MOL–Új Európa Alapítvány támogatásával.
Comments