A perinatális időszak mint kulcspillanat: miért fontos a támogatás?

A várandósság, szülés és gyermekágy időszaka nem csupán biológiai események sora, hanem mély, testi-lelki átalakulás időszaka – az egyéni élettörténet egyik legérzékenyebb, legnyitottabb szakasza. A pszichológiai és idegrendszeri sérülékenység ilyenkor fokozott, ugyanakkor ez az időszak kiemelt lehetőséget is jelent az érési és kapcsolódási folyamatok szempontjából. A támogatás milyensége, minősége és hozzáférhetősége a perinatális időszakban nemcsak az anya jólétét, hanem a gyermek fejlődését, sőt a család egész dinamikáját is hosszú távon befolyásolja.

A perinatális időszak jelentősége: kapcsolódás a jövőhöz

A pszichológiai szakirodalomban a perinatális időszakot egyre inkább úgy értelmezzük, mint a kötődés kialakulásának elsődleges terepét – nem a születés utáni órákban indul, hanem már a fogantatással, majd a magzat iránti érzelmi bevonódással kezdődik. Tóth Rita Julianna összefoglalója alapján az anya és a magzat közötti kapcsolat már a második trimeszter végétől kölcsönössé válik: az anya érintése, hangja, lelkiállapota hatással van a magzatra, aki már képes érzékelni és válaszolni ezekre az ingerekre.

A prenatális kötődés minősége összefüggésben áll azzal, hogy az anya milyen érzésekkel fordul a magzata felé, hogyan fantáziál róla, képes-e különálló lényként tekinteni rá, és hogyan készül a szülői szerepre. A bizonytalan vagy ambivalens kötődési minták, a depresszió, szorongás, izoláció mind nehezítik ezt a kapcsolódást – és mindegyik előfordulása magasabb a perinatális időszakban, mint más életszakaszokban.

A támogatás formái: több szinten, egyszerre

A várandós nők lelki támogatása több szinten valósulhat meg: az egészségügyi rendszerben nyújtott edukációs támogatástól a pszichés kísérésen át a közösségi és kapcsolati megtartó erőkig. Karen Roller szerint a perinatális trauma megelőzésében és feldolgozásában kiemelt szerepe van a testérzetek szabályozásának és az idegrendszeri stabilizálásnak. A támogató jelenlét, a kapcsolódás lehetősége, a biztonságos tér érzete az anyai idegrendszer „társ-szabályozásán” keresztül a magzatra is kihat.

A különböző szintű támogatások összehangolása – orvosi, pszichológiai, szociális és művészetterápiás – teszi lehetővé, hogy valóban egészleges, személyre szabott gondoskodásban részesüljenek azok az édesanyák, akik a perinatális időszakban gyakran nem is tudják pontosan megfogalmazni, mire lenne szükségük. A támogatás ilyenkor gyakran nem „megoldás”, hanem kísérés, tükrözés és kapcsolódás – olyan emberi jelenlét, amely megtart, megenged és megerősít.

A Picinyke Paletta Program: ahol a támogatás kézzelfoghatóvá válik

A gyulai Pándy Kálmán Tagkórház Anyaszállóján működő Picinyke Paletta Program egyedülálló módon ötvözi a művészetterápiát és a perinatális támogatás szakmai irányelveit. Az Életkapu Perinatális Alapítvány által szervezett program célja nem diagnosztizálni vagy terápiás helyzetet teremteni, hanem olyan művészetterápiás eszközökkel támogatott közösségi teret biztosítani, ahol az édesanyák megpihenhetnek, elidőzhetnek saját érzéseik mellett – legyen szó félelemről, bizonytalanságról, örömről vagy veszteségről.

A programban használt eszközök – passzív művészetterápiás kártyák, festés, montázs, érintés- és testfókuszú gyakorlatok – lehetőséget adnak az anya-magzat kapcsolat megerősítésére. Ezek az alkalmak nemcsak az egyéni megélést támogatják, hanem a prenatális kötődést erősítő folyamatokat is facilitálják. Egy-egy kép segíthet például a szorongás szimbolikus átdolgozásában, vagy megjelenítheti az anyasággal kapcsolatos ambivalenciát – anélkül, hogy az anyának pontosan szavakba kellene öntenie azt.

Perinatális veszteségek és trauma: amit nem mondunk ki, az is hat

A perinatális időszak különös érzékenysége abból is fakad, hogy ebben az időszakban a feldolgozatlan veszteségek, korábbi traumaélmények, kötődési bizonytalanságok is gyakran aktiválódnak. A várandósság, ahogy Antoine fogalmaz, „félig áteresztő hártyaként” működik a jelen és a múlt között. Ekkor kerülhetnek felszínre korábbi elakadások, a saját születésélmény lenyomatai, vagy épp egy korábbi vetélés fájdalma.

Thomas Harms szerint ezek a testi és lelki tartalmak „testemlékezetként” raktározódnak a szervezetben, és gyakran csak szimbolikus vagy nonverbális módon – például alkotáson keresztül – tudnak felszínre kerülni. A támogatás ilyenkor azt jelenti: van egy tér, ahol nem kell megmagyarázni, nem kell megvédeni a fájdalmat – elég, ha megmutathatjuk. És ebben az elfogadó jelenlétben új viszonyulás születhet: magunkhoz, a gyermekünkhöz, az élethez.

A jövőbe vetett bizalom alapjai

A Picinyke Paletta Program művészetterápiás szobája nem csupán a kórház falai között megvalósuló foglalkozás, hanem egy olyan tér, ahol a jövő épül. Az a csendes, láthatatlan, de nagyon is ható jövő, amely az anya és a magzat közötti kapcsolatban alapozódik meg. Ahol egy el nem mondott félelem kifejezést nyerhet, egy kimondhatatlan öröm megoszthatóvá válik, egy meg nem siratott veszteség teret kap az elengedésre.

Az anyaság nemcsak biológiai, hanem mélyen pszichológiai és társas tapasztalat is. A perinatális időszakban adott támogatás éppen ezért nem luxus, hanem szükséglet – olyan közösségi befektetés, amely generációkon ível át.

A Picinyke Paletta Programot a MOL Új Európa Alapítvány és a Kozma Imre Gyermekgyógyító Program támogatja.